A fiú rohant, ahogy csak bírt. A faluba ismét egy horda tört be. A szerencséje csupán annyi volt, hogy szegényes kunyhójuk a falu legszélén állt, közel az erdő széléhez. Valami rettenetes történt. Ezek most nem a szokásos rablók voltak. Rengetegen özönlötték el a környéket. Késő délután volt, mikor elő mert merészkedni az erdőből. Már messziről látszott a füst, a falu porig rombolva. Szeme már hozzászokott a pusztításhoz. Közömbösen nézte a halottakat. Némelyikből nyilak álltak ki. Gyorsan bement a házak közé és összeszedett annyi élelmet, amennyit csak tudott. Tehát egyedül maradt. Az egyik halottról levette az övét, amin erős anyagból készített tőr volt. Mint űzött vad kóborolt a környéken. Nem mert messze a falutól elkóborolni, hiszen itt mindent ismert. A messzeség csak veszélyt rejtett. Három nap telt el amióta lemészárolták a kis települést. Állatok sem maradtak, a lábasjószágot elhajtották a szárnyasokat levágták. Este lefeküdt a száraz mohával bélelt korhadt fatörzsbe. A hatalmas fában kényelmesen elfért. Nem kellett tartania attól, hogy valaki megláthatja, hiszen semmi nyomot nem hagy.
– Gyere elő. – szólt a hang. A gyermek nem mozdult. Ha nem szólal meg, akkor elmegy. – Ha nem jössz elő, bemegyek érted. –a férfi szavait tett követte s már az odú előtt állt. Lehajtotta a fejét és benézett. A fiú két kézzel fogta a tőrt, szemében elszántságot lehetett kiolvasni. – Nem bántalak. Gyújtok egy kis tüzet, és eszek valamit, ha te is éhes vagy majd kijössz.
– Ne rakjon, tüzet megtalálnak.
– Így is megtalálnak. A nyomaid elárulnak.
– Nem hagytam nyomokat.
– A magamfajta számára látszottak a nyomaid. – a fiú, lassan de még mindig bizalmatlanul előlépett.
– Mi történt?
– A falut elpusztították, napok óta azt eszem, amit találok a kunyhók helyén.
– Egyél. –mosolyodott el a férfi.
– Hogy maradt életben?
– Valahogy nem vesznek észre ezek a rablók. – vonta meg a vállát a férfi.
– Nem fél az idegen seregektől?
– Tudod, ha félnék, már rég nem élnék. Nem tudom érted-e? –a fiú nem értette, de bólintott.
– Ha magával megyek engem is elkerülnek a katonák?
– Igen. De jól gondold meg, velem akarsz –e tartani? Mert nehéz utat járok.
– Ennél minden jobb. A halálom vártam mikor találkozom a többi falubélivel a túloldalon. – a férfi elgondolkozva nézett a fiúra, majd a tűzbe bámult.