A FEKETE MÁGUS – 8. RÉSZ

A földesúr másnap reggel kissé kótyagos fejjel ébredt. Az elfogyasztott bor hatására mélyen aludt, a másnapok viszont pokoliak voltak. Ám most eszébe jutott, hogy itt az udvarban hajnal óta tevékenykedik egy állítólagos Vándor. Gyorsan felöltözött, belebújt a csízmájába, derekára felkötötte a kardját. A vár tele volt katonákkal, akik hűségesek voltak hozzá, de azért óvatos volt. Egyik ősét orvgyilkos segítette át a másvilágra. Lement az istálló mellett felépített katonai szállásra. Itt voltak elszállásolva a leghűbb katonák. Kiváltság nekik, hogy a vár óvó falai közt lehetnek. A többiek a várfalon kívül épített házakban lettek elszállásolva. Tekintélyes sort látott.
– Had látom, mi folyik itt? – nem a fickóra volt kíváncsi, hanem azokra, akik már eljöttek tőle.
– Jobban vagy?
– Ó igen. A sebem ki lett tisztítva, valamit beleszórt és már nem is fáj. – ilyen és ehhez hasonló válaszokat kapott mindenhonnan. Bement a fedett helyre is. Ott látta tüsténkedni a férfit. Megdörzsölte az állát. Lehet, hogy igazat szólt? Intett egyet, s az egyik szolga azonnal ott termett.
– Hívd ide a két lányt, akit hozzá küldtem. –a földesúr kisétált az udvarra. Nemsokára megjöttek a lányok.
– Kiemellek benneteket abból a jobbágysorból, amiben éltek. Nem lesz más dolgotok, mint a Vándor összes kívánságát, parancsát teljesíteni. Különben a fejetek veszem. –a két lány alig tudta elrejteni az örömét. Összenéztek, alig várták, hogy beszéljenek egymással. El sem tudták képzelni, hogy ekkora szerencse éri őket. A nagyhatalmú Vándort kell szolgálni. – a szolga mosolygott. Jól ismerte mind a két serdülőkorba lépett lányt. Még idejében sikerült kiemelnie a fertőből. Buja asszonyokká váltak volna. Így viszont csak a Vándor kényére-kedvére kell tenniük. Ő is jól fog járni, hiszen ha bármi gondja akad, esetleg megbetegszik, csak szólnia kell valamelyiknek. – Most elmehettek. Ne feledjétek, nem hozhattok szégyent a fejemre! – az uraság figyelmét már más kötötte le. Ábrándozva ment a várkapu felé, ellenőrizni az őrséget. Talán abban is segíthet a Vándor, hogy elkerüljék a rablóhordák a hűbéri birtokát? Felépítené a porig rombolt falukat és jobbágyok jönnének megművelni a földet. Minél nagyobb a termés, annál több arany csilingel a kincstárban. –a szolga árnyékként követte. Mivel írni, olvasni nem tudott, ezért mindent megjegyzett, amit ura mondott neki. Ez az adottsága, ami miatt az egyik legkedveltebb szolga volt a kis udvarban.
– Estére az asztalomhoz várom elkölteni a vacsorát, ezt a Vándort.
– Úgy lesz uram. Gondoskodom mindenről.
– El is várom.
– Akkor, most ha szabad lesz, elmegyek a konyhába és intézkedem. Más vendéget ne hívjunk, jó uram?
– Nem. A mai este kettesben költjük el az estebédet. Az udvartartásnak a vásárnap estélyén mutatjuk be. Addig kiderül, mire tudom felhasználni ezt az embert.
– Ha megengeded jó uram, lenne egy javaslatom. 
– Kezdesz szemtelen lenni.
– Ó jó uram tudom, hogy neked is eszedbe jutna, én, csak figyelmeztetlek.
– No, had halljam.
– Tábortüzek mellett azt rebesgetik pásztorok, földművesek, hogy varázserejük van. Szellemekkel társalognak, urai a szélnek, ha kell esőt csinálnak. A termést meg tudják sokszorozni.
– Jól mondod szolga. Én is pont ezt akartam kérdezni tőle. Lódulj a dolgodra. Ajánlom, hogy elégedett legyen a vendég az ételekkel amit elé rakatsz, mert megkorbácsoltatlak. –a szolga magában mosolygott az uraságon. A legegyszerűbb dolgot fogja tenni. Lesietett a gyilokjáróról, visszanézett amint egy számszeríjas katonával beszélgetett az uraság. A katonák szállása felé vette az irányt. Ott a sor elejére ment.
– Vándor uram. Ma estére vár az uraság estebédre.
– Majd megyek. –jött a fáradt türelmetlen válasz.
– Mi a kedvenc ételed, mit szakácsunk elkészíthet?
– Szeretem a vadat, s a finom fogolypecsenyét. –a szolga megjegyezte és sűrű hajbókolások közepette a konyha felé vette az irányt. Nem lesz nehéz dolga a szakácsnak. A konyhában ott ültek az asztalnál és épp az ebéd maradékát ették.
– Estebédet rendelt az uraság a Vándor tiszteletére.
– Mit parancsol?
– Őzhús, vajban sütött fogolypecsenye. Galamblevessel. Van valami különlegességed?
– Kitalálok valamit.
– Az uraság el akarja kápráztatni a Vándort.
– Kétségbe vonod a tudásom?
– Ejnye dehogy. Célzott az uraság arra, hogy a főtéren a felelős meg lesz korbácsolva. – a szakács nagyot nyelt. Ki tudja miféle urasági szakácsok ételeit ette már ez a gyógyító. Hozzá is eljutott a híre az egész napos gyógyításnak. –a szolga kifordult az ajtón s eltűnt,mintha a föld nyelte volna el.

A Vándor kinézett az ajtón és felmérte a sort. Nem sok idő már és nemsokára kifürödhet. Jó ötlet volt két szolgálót kérni. Az egész napos ápolástól elfáradt. Miután végzett, lesietett a számára adott házba. Belépett az ajtón, rögtön a konyhába találta magát. Jobbra is nyílt egy szoba és balra is. Az egyikben két egyszemélyes ágy volt, a másikban egy kétszemélyes. – a férfi elmosolyodott. Megköszörülte a torkát.
– Egy dézsát, de íziben. – a két lány befogatta a nehéz fa dézsát. – Töltsétek meg meleg vízzel.
– Minek? – a szalmaszőke cserfes lány már megbánta, hogy megszólalt. –a férfi bólogatott.
– Semmi baj. Néha elfelejtem hol is vagyok. Fürdeni akarok. Van valahol fahéj? Azt is szórjatok a vízbe. És ha végeztem ti is fürödjetek meg. Vegyetek, tiszta alsóneműt mire visszajövök. –a két lány egymásra nézett, megvonta a vállát és bólintott. Gyorsan tettek vettek. Amíg az egyikük a tüzet rakta meg, a másik vizet hozott a kútról.  Lassan kibújt a ruháiból és megmozgatta fáradt tagjait. Amint félig volt a dézsa, beleereszkedett. Rámutatott az erősebbre. – Mosd meg a hátam. – a lány elkezdte mosni, dörgölni a férfi hátát.
– Ügyes vagy. Most két kézzel a nyakam mellett kezd el először óvatosan nyomkodni az izmot. A lány csodálkozva nézett a másik cselédre, de tette, amire utasították. – Jól van elég lesz. Hozz ide fehér vásznat. – a lány már ugrott is, és odatartotta a férfinak a vásznat. Az felállt átvette, és kilépett a dézsából. Gyorsan megtörölközött, majd bement a szobába, közben beszélt.
– Ha ezt az ajtót csukva találjátok, nem mehettek be. Ha nyitva van bejöhettek. Az egyikőtök kezdjen fürdeni. A két lány közül, aki segédkezett szégyenlősen a másik előtt kibújt a ruháiból és belemerült a vízbe. – Önts neki egy kis meleg vizet. –a lány elfordulva öntötte be a vizet. A Vándor kijött a szobából. Úgy volt felöltözve, mint egy uraság. Végigmérte a lányokat. Kezében tégely volt. Lerakta az asztalra.
– Ezzel kenjétek be egymás testét. Puha marad a bőrötök. –odalépett a dézsához és belenyúlt a vízbe. Megmarkolta a szolgálólány mellét. A lány kacéran felnézett rá. – Azt hiszem, jól megleszünk.
– Én is úgy hiszem uram.
– Te is vetkőzhetsz és fürödhetsz.
– Ketten?
– Hát persze. Elfértek nem? – a Vándor bement a szobájába és ott rendezgette a holmijait. Amikor meghallotta a kacarászást a konyha felől, elmosolyodott. Ha az uraságot is sikerül megszelídítenie, akkor maradni fog hosszabb ideig. Épp ilyen helyre vágyott. Nem nagyhercegség, kiesik a főbb útvonalaktól. Őket könnyebb irányítani és mi tagadás megvédeni is. Visszagondolt az oktatására. Még hogy mondjon le a földi örömökről holmi magasabb cél érdekében? Most is kapott két szolgálót, akik minden kívánságát lesik. Neki csak a természetet kell megreguláznia, egy kicsit a hadiszerencsét befolyásolni. Nem is tudott róla a Vándor, de ő és még számos társa megbukott a legutolsó vizsgán, amit már az iskola falain kívül kell letenni, évekkel a Vándorlás közben. Kinek a kéjvágy, kinek a kincsek halmozása, mások pedig az evés-ivásban való tobzódásban leltek örömöt. Valahol messze északon egy kisgyerek elméjét kezdték nyitni hatalmas erőt adva neki. Ő lesz az, ki igazságot szolgáltat, s az egyensúlyt ismét elhozza az emberek közé.