A FEKETE MÁGUS – 6. RÉSZ

A földműves, hívhatjuk ezen túl így, és a gyermek hosszú útra indult. Az ifjú nagyon fiatal. Olyan helyen kell lakniuk, ahol ember nem jár. Ilyen hely a régi puszta, ahol a nomádok laknak. Van kelet felé, és észak felé. Van még ideje megtudni, merre vegyék az irányt. Elővett egy papíruszt, amit kihajtogatva rajzok voltak rajta.
– Mi ez?
– Egy térkép.
– Mi az a térkép?
– Ennek segítségével tudom, merre járunk, illetve merre kell mennünk.
– Soha nem fogom magam kiismerni rajta.
– Akkor meghalsz. Látod ezeket a fekete jeleket? – a fiú bólintott. – Ezeket kerüld el. Dögvész, fájdalom lakozik arrafelé. Még a Vándorok sem tudnak segíteni rajtuk.
– Mit nézel rajta?
– Azt nézem, hol lenne a legideálisabb letelepednünk.
– Miért?
– A tanulásod érdekében.
– Induljunk el.
– Látod ezt a két pontot? – a fiú bólintott.
– Ezen elmélkedsz? –rámutatott egy zölddel jelzett részre.
– Menjünk ide. Ez pont a fele a távolságnak. – a Vándor elgondolkozva nézte a fiút. Amin ő napok ót a törte a fejét, azt egy csapásra megoldotta. Félúton lesznek mind a két helytől. A legjobbaktól tanulhat. A sámánoknak üzen. Az éjszakák hosszúak. Vagy belehal a fiú a félelembe, vagy pedig hatalmas Vándor lesz.
– Miért öltöztél át? Levetted a vándorok ruháját.
– Olyan dolgot tudtam meg a vándorokról, hogy nem hordhatom többé ezt a ruhát.
– Rosszak lettek?
– Nem tudom minek nevezzem ezt. A nagy szellem majd elintéz mindent.
– A nagy szellem miért tűri ezt a rengeteg szenvedést? – a vándor meglepődött a kérdésen.
– Lehet, hogy nem fogod megérteni. A világ, és amit látsz, a szívek visszatükröződése.
– És az ártatlanok?
– Te fiú, olyan dolgokat kérdezel, amiért már zártak ki Vándort a rendből. –a fiú megvonta a vállát.
– Nem akarok vándor lenni. Olyan akarok lenni, mint te. Magus. Dolgok tudója.
– Magus? –Ez miféle név? – a Vándor legyintett. Mégiscsak meghaladja az erejét egy gyermekkel foglalatoskodni?
Hosszú utat tettek meg, míg elérték úticéljukat. 
– Itt fogunk letelepedni.
– Itt? Semmi nincs közel s távol.
– Majd építünk egy kunyhót magunk. – azzal letelepedett egy fa alá. Elővette az egyik legnagyobb kincsét. Ék alakú fémdarab volt. Ebbe, az elmondás szerint, bele kell illeszteni egy fadarabot. Kövön lehet élesíteni. Lehunyta a szemét és figyelt. Pár percig így maradt majd felkelt.
– Gyere.
– Hova megyünk?
– Kell egy fadarab. – a fiú csak figyelte, amint határozottan megy előre a férfi. Rövid idő után megállt egy cserjés részen.
– Vedd elő te is a késed. – felváltva vágták a fát nem volt könnyű dolguk. Amint elkészültek a vándor befaragta a fát a fémfejbe.
– Aki ezt csinálta, azt mondta ezzel fel lehet építeni egy házat. Ki is próbálhatjuk. Nem tudni, hogy a zörgés vagy valami titokzatos erő hívta oda az embereket de körbevette őket egy csomó férfi. Kezükben felajzott íj.
– Fura ruhában vagy Vándor. – mindenki meglepetésére a fiú szólalt meg.
– Nem Vándor! Magus.
– Hogy mersz beleszólni felnőttek dolgába te gyermek?
– A Vándoroknak nincs tanítványa. A Magusnak van. És én vagyok az. Ő nem tart méltónak benneteket arra, hogy beszéljen veletek. Csak és kizárólag vele egyenrangúval beszél. Hívjátok ide a sámánt! –a férfi kardot rántott. A fiú előrelépett. Maga sem tudta mi történt vele. Honnan ez a bátorság. Életében nem beszélt ennyit egyfolytában, mint most. A szavak csak úgy tolultak a szájára.
– Ölj meg, s nem fog innen senki élve távozni. – a vándor nem tehetett mást, lerakta a tarisznyáját s a bottal lassan elkezdett egy kört rajzolni.
– Jól van. Szólunk a sámánnak és a varázslónknak. Megölni utána is ráérünk. Addig is itt marad pár harcos veletek. Nehogy elszökjetek. –az ifjú bólintott. A férfi rámutatott négy lovasra, azok kiváltak a csapatból és leugrottak a nyeregből. A többiek elviharzottak.
– Bajba hozol ifjú.
– Meg tudsz minket védeni igaz?
– Igen, de egy Vándor.
– Te mondád, nem vagy már Vándor. – a férfi végignézett a gyermeken. Vajon ki szólt rajta keresztül? Hisz nemrég még azt sem tudta hol kel fel a nap. Ez biztos valami jel. Döntött. Ha ezt túlélik, akkor az ifjúnak igaza van. Elmosolyodott. Magus lesz, vagy mi a manó…Tudó. Ez aztán a név. Tudó. Mint a falusi szakmák. Kovács, nyerges. Mindegy, ez van.