Soldier Books logó - Joe Soldier író

A FEKETE MÁGUS – 4. RÉSZ

Most már visszamehetünk a szállásra. A fiú didergett. A férfi nem törődött vele. Eszébe jutott mennyi kínt, s szenvedést kellett átélnie, míg feltárultak előtte a tudás titkos kapui. Ez az esti találkozás az egyik őselemmel csak bevezető a tanulmányokba. Visszafelé már a saját lábán ment az ifjú.
– Most lefekhetsz aludni. – az ifjú a szalmazsákon elterült. – Még mindig azon az úton akarsz haladni, ahol én járok? – a fiú bólintott. Nem tudta mire vállalkozik. Náluk a faluban az volt a szokás, mindenkit elküldenek valamelyik mester mellé tanulni. Ki földműves, kovács, szatócs lesz. Működött is a dolog, amíg a rabló hordák meg nem jelentek. A fiúnak választása sem volt. Mindenki meghalt a faluból, ezért mindenképpen a szakállas férfi mellett akart maradni.
– Tőled még az uraságok is félnek. – a szakállas alak legyintett.
– Soha ne azért tanulj meg valamit, mert félni fognak tőled. Nem tőled félnek, hanem a tudásodtól.
– Az mindegy. –felelte álomittasan a fiú. A szakállas férfi megcsóválta a fejét. Nem volt biztos benne hogy jó ötlet tanítani a gyermeket. Csak bízni tudott benne, hogy az ifjú megváltozik. Most nyugodt álma volt a fiúnak. Sok munkát adott nekik a rengeteg sebesült. Minden vándor igyekezett ellátni a sebesülteket ahova a végzetük szólította őket. Amint meghallotta az ifjú egyenletes lélegzetvételeit, a tarisznyából elővett egy tekercset. Azon a tekercsen még az írástudók sem tudtak kiigazodni. Ősi nyelven íródott. A tekercsen ima volt leírva. Olyan ima mellyel teremtő erőket tudtak megidézni. A világot megváltoztatni nem tudta egyikőjük sem. A közösséget viszont amerre jártak, évekig szerencse kísérte, vagy pedig elkerülte az. Rosszabb esetben, ha magukra haragítottak egy vándort ragály, nyavalya, szárazság a földeken. Ez kísérte a vándorok útját. Az ifjúnak szerencséje volt. A legjobb szívű vándor útjába került. Már két napja nem evett. Tudatosan hagyta ki az étkezést. megidézte azon szellemet, aki a védelmezője, s kísérője földi útján. Védőkört rajzolt, a kör fura jelekkel lett teleróva. Felnézett a legfényesebb csillagra, majd a kör egyik szimbólumára. Az irány tökéletes. A hold is ott van, ahol lennie kell. Halkan torokhangon recitált egy rövid szótagot. Egymás után hosszú perceken keresztül.  A kitartás nagyon fontos. Az entitás meg is jelent. A férfi fejében megszólalt a hang.
– Mit akarsz ember?
– A fiú sorsa érdekel.
– Melyik?
– A mostani.
– Tanítanod kell! Minden tudásodra szüksége van.
– Miért?
– Hogy elpusztítsa a Vándorokat! Ő lesz a leggonoszabb mágus.
– Nem lenne egyszerűbb, ha abbahagynám a tanítását?
– A Vándorok egyre nagyobb hatalmat kapnak, és ezzel sokan visszaélnek. Csak emberek vagytok, tele vágyakkal. – a szakállas férfi megdöbbent. Ők vágyakkal? Hisz lemondtak mindenről.
– Te balga azt hiszed mindenki olyan életet él, mint te? Vannak, kik elfogadják a felkínált fiatal lányokat, sőt megfenyegetik a falut, ahova elveti őket a sors. – a férfi teljesen összezavarodott.
– A fiú karmájával mi lesz?
– Vállalta ezt a küldetést. Valamikor, messzi időkben segíteni fogja a jó embereket. Addig viszont sok élet eltelik.  Van még kérdésed? – a férfi iszonyodva rázta meg a fejét. A kapcsolat megszakadt. A férfi még várt, speciális füstölőt gyújtott, amikor az leégett kilépett a körből. A lábával eltüntette a védelmező kör nyomait.  Meggyújtott egy gyertyát és elgondolkozva nézte az ifjút. Kezében volt egy földrész és rengeteg emberélet sorsa. Ha most megszabadul a fiútól, akkor a rendtársai életben maradnak. A jövő megváltozik. Csak meg kell fojtania. Egy élet, sok száz-, ezer életért cserébe. Nem nagy ár. Szabad akarata van. Azt tesz, amit akar. Viszont az egészet nézve, szükség van a fiúra. Neki kell megtanítania mindenre amit, tud. A sors úgy látszik, mást rendel az ifjúnak. Milyen információ jött át a túloldalról, a többi vándorról? Belegondolni is szörnyű. Ezentúl nem mondhatja ki büszkén, hogy hova tartozik. Elhagyta a szállást és felkereste a falu vezetőjét.
– Alázatos kérésem van hozzád.
– Bármi kérésed van, megkapod.
– Számomra is kellene egy rend ruha. Természetesen kifizetem.
– Fura. Vándor vagy, messziről látszik öltözeted elárulja. Sok kérdéstől megóv.
– Ne kérdezd. – a férfi bólintott majd nagyot sóhajtott.
– Reggel megkapod. Fizetésről szó sem lehet. Sokat tettél így is a faluért. 

Joe Soldier

Joe Soldier

Szia, a nevem Katona József, én vagyok Joe Soldier. Szeretném, ha minél több ember olvasna könyvet, még olyanok is, akik eddig nem szerettek olvasni. Hiszem, hogy a könyvek és az olvasás jobbá, izgalmasabbá varázsolják a világunkat. Számomra ez nem munka, ez szenvedély. Azoknak tudom ajánlani a könyveimet, akik igazán szeretnek olvasni és keresik a spirituális könyveket, szeretik a spiritualitást. illetve szeretik a jó regényeket. Ha már tudtam számodra szerezni pár perc örömteli pillanatot, akkor megérte. Köszönöm, hogy itt vagy és követsz engem.

2 válasz

  1. Hálásan köszönöm nagyon vártam már Bár szabad akaratunk van minden dontentesunk valamilyen módon visszatükrözik az életünkre és ez így van rendjén ebből tanulunk

  2. A vándor a fiút tanítani akarja, azonban a megérzésére hallgatva, segítséget kér a döntéséhez. Bár a válasz meglepi, a gondolkodása után úgy határoz, segíti a fiút. A vándorok sajnos az emberi tulajdonságok némelyikéről nem tudnak lemondani, ezzel a közösségek sorsát is megnehezítik. Vajon a fiú képes lesz úgy véghezvinni a vándorok szelektálását, hogy az értékesek megmaradjanak? A tudást átadni egy dolog. Azt a helyes irányban hasznosítani, szóval ott derül ki, milyen földbe került a vetés. Remélhetőleg a helyes úton tud maradni a fiú. A tanításnál fontos a tanuló motivációjának és elköteleződésének rendszeres vizsgálata. Remélem, ebből is kapunk egy kis betekintést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük